Pongrácz Pál a II. világháborúban:

Erich Kern, a Wermacht tisztje, a történelem utolsó huszárrohamáról így tudósított 1941-ből, valahonnan Oroszországból:

"Reggel óta kemény harcban álltunk egy magas vasúti töltés oldalába beásott és szívósan védekező ellenséggel szemben. A nap folyamán már négyszer támadtuk őket, de mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok minden hangnemben ordítozott, a századpa-rancsnokok tehetetlenek voltak. A sürgős tüzérségi tűztámogatást hiába kértük, az egyre késett. És ekkor egyszer csak megjelent a színen egy magyar huszárezred lóháton. Mind nevettünk. Ugyan mit akarnak itt ezek a magyarok? Kár lesz azokért a pompás, elegáns lovaikért. Ekkor szinté kővé meredtünk. Ezek a fickók megőrültek!  

Huszárszázad huszárszázad után robogott felénk. Elhangzott a ve-zényszó. A barnára sült arcú, karcsú lovasok úgy ültek a nyeregben, mintha belenőttek volna. Parancsnokuk, egy magas, fénylő arany-galléros huszárezredes kirántotta kardját. Négy-öt könnyű páncélgép-kocsi kanyarodott elő a szárnyakra és már vágtatott is át a széles, sík mezőn a huszárezred, kivont kardjuk csillogott a lemenő nap fénylő sugaraiban. Talán Seydlitz rohamozott így egykoron. Minden elő-vigyázatról megfeledkezve ugrottunk föl állásainkból. Olyan volt az egész, mint egy nagyszerűen megrendezett lovas film. Eldortültek az első lövések a töltés felöl, aztán mind ritkábban hallottuk őket. És ezután szinte kidülledt szemmel, hitetlenkedve néztük, amit láttunk, hogy a szovjet ezred katonái, akik a mi századaink támadásait olyan hevesen és elkeseredett ellenállással verték vissza, most sorra ugrálnak föl és szinte eszelősen futnak, menekülnek, a diadalmasan száguldó magyarok pedig űzik, hajtják maguk előtt az oroszokat és fénylő kardjaikkal gazdag, nagyon gazdag aratást végeznek közöttük. A fénylő huszárkardok csillogását az orosz muzsik idegei egyszerűen nem bírták elviselni. Ez a primitív fegyver most a primitív tömeg ellenállását zúzta szét" ^[4]

Gosztonyi Péter idevonatkozó lábjegyzete:

(8) Erich Kern: Der Grosse Rausch, Zürich 1948, 54-55. old. Azonositásuk alapján itt az 1. lovas dandár 3. huszárezredéről lehet szó, amely Pongrácz Pál ezredes parancsnoksága alatt állt.

*

Pongrácz ezredes egységét rövidesen kivonták az orosz frontról, mint a kormányzóhoz hű főtiszt Budapestre került, vezérőrnaggyá léptették elő.

1944-ben közvetítőként részt vett az USA és Magyarország közötti titkos tárgyalások előkészítésében, erről Charles Fenyvesi, a tekintélyes washing-toni író és újságíró az időközben hozzáférhetővé vált dokumentumokra hivatkozva a következőket írta:

A nemrég hozzáférhetővé tett OSS-dokumentumok részleges leírást adnak a magyarországi Detroit-akcióról, amelynek során két magyar ügynököt küldtek vissza hazájába. Egyikük római katolikus pap és pápai kamarás, "monsignore" volt. 1901-ben született Szolnokon. Mivel jogtudományt tanított a vatikáni egyetemen, személyesen ismerte a pápát és a fő bíborosokat. Hű támogatója volt a Habsburg-monarchia restaurációjának.

… Magyary elmondta, hogy mielőbb át kell adnia Horthynak az amerikai kormány felszólítását a feltétel nélküli fegyverletételről. Serédi úgy gondolta, hogy Magyarország kétségkívül elvesztette a háborút, és Magyarynak minden tőle telhetőt meg kell tennie a vérontás megfékezésére. Majd megölelte, megcsókolta barátját, és megígérte, hogy másnap misét fog mondani küldetése sikeréért.

Magyary Esztergomból vonattal Budapestre utazott, ahol - folytatódik Flues beszámolója - felkereste régi barátját, aki jogtudományt tanított. Magyary elmagyarázta, hogy azonnal találkoznia kell a kormányzóval. Professzorkollégája felhívta Pongrácz Pál vezérőrnagyot, és kérte, hogy szervezze meg a találkozót. Pongrácz 1944. október 14-én este autóval a budai várba vitte Magyaryt, odaszólt az őröknek, majd bevezette Vattay Antal vezérezredes irodájába.

… Ezután Vattay elment Horthyhoz, és azzal a hírrel tért vissza, hogy a kormányzó aznap este kilenckor fogadja Magyaryt.

Pontban kilenckor Magyaryt bevezették Horthy dolgozószobájába. Négyszemközt beszéltek.

"Sok veszélyt vállaltam - mondta Magyary -, hogy közölhessem: úgy látjuk, hogy Magyarországnak feltétel nélkül meg kellene adnia magát a szövetségeseknek, az Egyesült Államoknak, Nagy-Britanniának és a Szovjetuniónak egyaránt". 

Horthy válasza: "Igen, professzor úr, én is így látom. És már meg is tettem a kellő lépéseket, amikor Churchill Moszkvába látogatott". (A titkos békedelegációra célzott, melyet október első napjaiban küldött Moszkvába.) Magyary ekkor rájött, hogy az események fölöslegessé tették akcióját, amiért jött, már elkezdődött. ^[5]

Magyary az amerikai kormánytól magas kitüntetést kapott, visszatért a Vatikánba, és 1960-ig, nyugalomba vonulásáig jogtudományt tanított. Való-színűsíthető, hogy Pongrácz részvétele az akcióban azt eredményezte, hogy 1945 után megtarthatta rendfokozatát, mert mint vezérőrnagyot 1949-ben azzal bízták meg, hogy számolja fel vagyonjogilag a Vitézi Rendet.

(Mivel a vagyonjogi gondnoknak nem állt rendelkezésére megfelelő apparátus, a kitelepítések és az eltávozások után hátramaradó telkekről sem jutott elegendő információhoz, így helyette a községi elöljárók intézkedtek.)

Pongrácz Pál 1948. október 10-i jelentésében a munkálatokat így foglalta össze: "Ezideig kb 2000 vitézi telek jogi helyzetét tudtam rendezni, miután egyes nagyobb telekkomplexumok (úgynevezett vitézi telepek) telekkönyvi megosztása helyszíni szemlékkel és mérnöki megosztási munkálatokkal jár, és ezek huzamosabb időt igényeltek. A még nem rendezett vitézi telkek másfél-két év alatt rendezve lesznek... A Vitézi Rend vagyonjogi gondnokságának sikerült egy hozzávetőleges pontosságú vitézi telekkatasztert felállítani." ^[6]

Pongrác Antal megőrzött vezérőrnagyi kabátja

A Pongrácz-kastély Paloznakon:

A kastélyt valószínűleg az 1700-as évek második felében építették barokk stílusban. Eredeti állapotában 1860-ig maradt fent, akkor átépítették és bővítették. Az épületet 1894-ben Pongrácz Jenő koronaügyész vásárolta meg. A ház mediterrán stílusú felújítását, javítását 1927-ben végezték.

Képeslap 1934-ből. A csopaki Hangya Szövetkezet kiadása.

A ház igen nagyméretű pincével rendelkezik, amelyből rejtett csigalépcső vezet a felső lakószintre egy falszekrénynek álcázott kis helyiségbe.

A ház a második világháború végén lakatlanul állt, az orosz csapatok kifosztották, még az 1950-es évek elején munkásszálló is volt. Annyira tönkrement, hogy a felújítását a Pongrácz örökösök nem tudták megfizetni, a leromlott állapotú házat el kellett adniuk. Az új tulajdonos Márffy István a munkákat az 1970-es évektől végezteti, a felújítás napjainkban is tart. A kastély mellett van egy kisebb méretű épület is az úgynevezett "kis ház", vagy vincellérház, mely Paloznak legrégebbi épülete, az 1600-as évek végéről való. ^[3]

[1] Bene János – Szabó Péter: Huszár Almanach 1938 – 1945.In.. A Magyar Királyi Honvédség lovassága és tisztikara (1920 – 1945) 8. o. 

[2] U.o.  14.-15. o.

[3] Wikipédia

[4] Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban. A gyorshadtest útja Ukrajnában c. alfejezetben – 55.-56. o. -  a magyar hadsereg részvételéről 1941-ben, idézi Erich Kern német tiszt beszámolóját. Az idézett rész megjelent a Magyar Baráti Közösség honlapján egy olvasói hozzászólással bővítve:

                                              Tisztelettel, Fülöp László Minneapolis, MN. USA

 [5] Magyar-USA titkos tárgyalások a II. világháborúban 4. hetivalasz.hu. 2009. 05. 18.

[6] Tátrai Szilárd: A Vitézi Rend története a harmincas évektől a felszámolásig.http://epa.oszk.hu/00000/00018/00012/07tatrai.htm

Mellékletek

F.: Bene János – Szabó Péter: Huszár Almanach 1938 – 1945.In.. A Magyar Királyi Honvédség lovassága és tisztikara (1920 – 1945) 8. o.:

 „… 1930. március 1-vel a négy huszárezredet a magyar lovasság történetének kiemelkedő alakjairól, illetve a fegyvernemhez kapcsolódó jelentős személyiségekről nevezték el. A budapesti 1. huszárezred az „I. Ferenc József – Jász-kun”, a komáromi 2. huszárezred az „Árpád fejedelem”, a soproni 3. huszárezred a „Nádasdy Ferenc”, illetve a nyíregyházi 4. huszárezred a „Hadik András” elnevezést vette fel hadrendi száma elé.”

„A 3. huszárezred parancsnoksága és a 3/I. huszárosztály Sopronban, a 3/II. huszárosztály pedig Tolnán kezdte meg tevékenységét. 1932. október 1-én a 3/II. huszárosztály Komáromba került, ahonnan a 2. huszárezred parancsnoksága és a 2/II. huszárosztály Ceglédre távozott. Újabb átszervezésre a 2. és a 3. huszárezrednél 1935. május 1-én került sor, amikor a 3/II. huszárosztály kivált ezrede kötelékéből,

mivel egy átnevezés folytán a 2. huszárezred I. osztályaként Komáromból Szentesre költözött át. A távozó komáromi huszáralakulat helyett szintén átnevezés folytán – 3/II. huszárosztályként – a korábbi pápai 2/I. huszárosztály lépett a 3. huszárezred kötelékébe.”

U. o. 11. o.

„A honvéd huszár tisztikarban az ősi tradíciókat folytató volt főnemesség, az arisztokrácia továbbra is erősen képviseltette magát. A Bornemissza, Dessewffy, Dőry, Eszterházy, Keglevich, Nádasdy, Podmaniczky, Somssich, Stipsicz, Széchenyi főúri családok fiai hivatásosként, vagy tartalékosként javarészt a 3. huszárezredben szolgáltak. Szinte alig akadt olyan főúri család, amelyiknek ne lett volna legalább egy hősi halottja a II. világháború küzdelmei során. 1941 és 1945 között két hercegi, valamint nyolc-nyolc grófi és bárói családból származó huszártiszt esett el a hadszíntereken. Az arisz-tokrácia ifjain kívül a lovasságot választották az egyes katona-dinasztiák (Dienes, Fejes, Lázár, Muhr, Perczel, Pongrácz, Sibrik, Splényi, Szaplonczay, Wojnárovits, Wolnhoffer / Jekelfalussy-Wolnhoffer/ stb.) sarjai is. 202 – adattárunkban szereplő – hivatásos huszártiszt édesapja volt nyugállományú, vagy még aktív honvéd-, csendőr-, illetve vámőrtiszt.”